Az Alföld - A "szögedi nemzet"

Figyelem! Mielőtt nekiállnátok dolgozni! Olvassátok át az alábbi instrukciókat!

Feladatotok az lesz, hogy olvassátok végig a szöveget, majd ez alapján készítsetek a kapott lapokra plakátot! A plakátok elkészítésére az óra végéig van idő! A plakátokat következő órán kell bemutatnotok egymásnak!

-A plakátok elkészítése előtt készítsetek piszkozatot egy külön lapra.

-A plakátokra csak címszavakat írjatok fel, bemutatás közben egy külön lapról olvashattok.

-Ha nem fér rá minden információ/kép a plakátokra szóljatok tanáraitoknak, s adunk lapot.

-Igyekezzetek a plakátokat minél szebben megcsinálni, mert a legjobbakat díjazzuk.

-Jó munkát kívánunk! :)

Az Alföld
A Kárpát-medence középső részén a Duna és a Tisza folyása mentén fekvő, homokvidékekkel, löszhátságokkal és vízjárásokkal tagolt síkság. Az Alföld neve a központi magyar tájszemléletből adódott. Az Alföld általában az országot igazgató központoktól délre fekvő alacsonyabb országrészeket jelölte változó fogalmi tartalommal az északra eső Felfölddel szemben.

A "szögedi nemzet"

A helyi kifejezéssel a „szögedi nemzet” sajátos csoportöntudattal rendelkező néprajzi egység, amely magában foglalja Szeged városának kül- és belterületi lakosságát, valamint a belőle kiszakadt, önállóvá vált tanyaközségeket. Szeged, mint a Tisza völgyének legfontosabb átkelő helye és folyami kikötője legkorábbi településeink közé tartozik. A feudális magyar állam kialakulása idején jelentékeny királyi birtok volt. A középkor folyamán az egyik legjelentékenyebb magyarországi agrárváros. A város a török hódoltság korai időszakában megszállás alá került. A város magyar lakossága még a hódoltság előtt, de különösen az után kiegészült délszlávokkal (dalmátok, szerbek, boszniai katolikusok), illetve később németekkel stb. A szegedi nemzetiségek a 19. század utolsó harmadáig megmagyarosodtak. A 18. sz.-tól Szegedről népes csoportok rajzottak ki a → Tiszántúlra, a → Temesközbe, a → Bácskába, a → Tisza mentére. Szeged sajátos hagyományú, helyi gyökerű lakossága a 18. sz. végétől jellegzetes kulturális életet élt, amelyben korán fontos szerephez jutott a népismereti érdeklődés.

Szegedi népviselet

Suba - jellegzetes viselet

Bugaci pásztorok

Dél-Alföldi viselet

Szegeden különböző városrészek lakóit meg lehetett különböztetni egymástól ruhájuk alapján. Másképpen öltözködött a belvárosi polgár, mint az alsóvárosi paraszt ember. Jellegzetes viselettel rendelkeztek a szegedi halászok, akik fehér szűrposztóból szabott zöld posztószegővel és selyemzsinóros megkötővel ellátott felsőkabátot, úgynevezett kankót hordtak. Jellegzetes női viselet volt a városokban a kisbunda, férfiaknak pedig a suba.

Szegedi papucs

A szegedi papucs készítése és viselése szorosan összefonódik Szeged város történetével. A 19-20. századi szegedi lakosok egyik legjellemzőbb viselete. Ma már csak ajándéktárgyként találkozhatsz vele. Szeged város egyik jelképe lett. Készítésének módja több évszázados hagyományt őriz. Különlegességét az adja, hogy nincsen külön jobb és bal lábra illő, a pár mindkét darabja egyforma.

Szegedi papucs

Jellegzetes ételek

Harcsás-káposzta

Szegedi halászlé

Szegeden az egyes ünnepeknek és alkalmaknak meg vannak a külön ételei, melyek leginkább csakis azon alkalmakkor kerülnek a család asztalára. Farsangkor a farsangi-fánk, nagyböjtben a bodag, nagyhéten a kásaszömes olajos-káposzta vagy „harcsás-káposzta, nagyszombaton a szentelt-sonka és, főtt-tojás. Húsvétra a nagy-kalács. A híres Tiszai halászlé pedig már a Hungarikumok listájára is felkerült.


FELADAT: A tablet segítségével keressetek egy jellegzetes szegedi étel receptjére. Előadás közben osszátok meg a többiekkel.

Húsvét Szegeden

Húsvét napján kora reggel egy nagy tál vagy kosár füstölt sonkával, kaláccsal és főtt tojással — melyet „kókónyának- neveznek — ki-ki igyekszik a templom elébe sorba állani, a hol is mise végeztével a pap a húsvéti sonkát végig szenteli, melyért egy csekély rész a szentelt élelmi szerekből neki is jut. Húsvét másnapján szokásos Szegeden is a „locsolódás", mert azon balhiedelemben vannak, hogy a kit meg nem locsolnak, az „rühes" lesz vagy egyéb kiütéseket kap az év folyamán. Húsvét keddjén a locsolódás sora a leányokra kerül, kiknek joga egy hétig tart s régebben vissza is adták a legényeknek alaposan a kölcsönt.

Játékok

A növényi alapanyagok mellett nagyobb szerephez jutott a homok, a sár, a vizes föld, az agyag. Az alföldi területeken sárbikát, -libát formálnak, s a kész figurákat szükség szerint más anyagokkal, például tollal díszítik. 

Tájszavak

bakízű – nem rendes ízű

hajtós – lusta (akit mindig hajtani kell)

hujánt – kiált

ijöget – ijesztget

fiskáros – ügyvéd

FELADAT: Keressetek még jellemző szegedi tájszavakat!  

Szegedi táncok

FELADAT: Keressetek rá a videóban elhangzó dal szövegére!